nem akarom észrevenni, hogy pontosan hol is a helyem.

Vagy inkább azt mondanám, hogy nem akarom észrevenni, hol nincs.

Itt állok és tapicskolok egyhelyben és talán elhitetem magammal, hogy ő az, aki kellene.

De most már nem akarom tovább átbaszni magam, mert azt csináltam sokáig és nem lett jó vége.

Vagyis nem lett vége, sőt megvilágosított sok dologban, de ideje lenni tanulni ezekből.

Mindig azt tartottam, hogy okos ember a saját és a más kárán is tanul, de nagyon úgy néz ki, hogy én nem vagyok okos.

Tudom, mit kellene tennem, de arra már képtelen vagyok, hogy meg is tegyem. Ezt már nem foghatom arra, hogy egyedül. Ez nem arról szól. Ha arról szólna, akkor pikkpakk ismét hagynám kihűlni a vizet, amiben ügyörögnénk valakivel és eljönne ugyanaz a pont. Meg kellene most már emberelnem magam és úgy tenni, ahogy elvárom. Legalábbis ésszerű lenne mondjuk egy kis rendszert dobni az életembe, hátha segít. Fizikálisan is össze kéne vakarni magam, mert most egy botrány, ami vagyok. Kurva cigi, meg kurva éjszakázás. Minek csinálom ezt?

Büntetem magam vagy mi? Simán lehet, hogy az elvárásaimnak nem megfelelő szaralakot nem hagyom élni. De akkor változok, vagy belegebedek? Na ez itt a nagy büdös kérdés.

Náhanáha azt gondolom, hogy valaki nagyon rosszul írja a forgatókönyvemet. Hosszú és vontatott és rögös út vezet a mihez is?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.