No mik vannak!
Kimegyek a kutyákkal sétálni a Hajógyári szigetre, mert tavaly egész évben ott voltunk. És találkozom egy kutyaőrülttel. Persze a szó jó értelmében, de engedtessék meg nekem, hogy ne vegyem alapvetésnek azt, hogy mindenkinek kutya kötelessége tisztában lenni a kutyák minden rezdülésével. Nehéz dolog ez, az tény.
Sok elcseszett idióta létezik, aki pisztoly helyett vesz kutyát Doberman, Rottweiler, Pit és Staff terrier.
Egen, ezek az emberek segghülyék a kutyájukhoz és az élethez is.
De ők vennének pisztolyt is, ha lehetne, pontosabban csak azt vennék, ha engednék. Szerintem.
A kutya társas lény, akit szeretni kell, de azért jó, ha tisztában van azzal, hogy hol a helye.
Aki kutyatartó szeretne lenni, tervezzen, mérlegeljen és csak ezután döntsön. Ne akarjon olyan vagy amolyan kutyát, csak azért, mert a Józsinak is olyan van.
Ezzel semmi mást nem ér el, csak azt, hogy aki (csak) pénzt lát a kutyázásban, az áttér az adott divatos fajtára és beindítja a gyártósort.
Hogy ez miért is rossz?
Rossz idegrendszerű "túltenyésztett", belterjes felhozatalból válogatnak azok, akiknek egyszerűen nem passzol a kezükbe az adott fajta. Ezek után jön a meglepi, hogy támad/harap néha idegenre, néha a saját gazdájára.
Nem minden kutya egyforma, sőt egyik sem ugyanolyan, mint a másik. Köztük is vannak bátrabbak, gyávábbak, erősebbek, gyengébbek stbstb.
Azt hiszem a böcsületes tenyésztő feladata az, hogy eltérítsen a vásárlási szándékától egy alkalmatlan gazdijelöltet.
Én részemről - azt hiszem - keményebb kézzel fogtam az elején a kutyáimat, mint talán kellett volna, de szerintem meg is lett az eredménye.
Emberre és állatra támadás - nem vészhelyzetben - kizárva. Erre mérget is mernék venni.
De mit mondjak arra a nénikére, aki sétáltatja a kutyáját, pontosabban a lánya kutyáját, az erdőben és már messziról kiabál nekem, hogy véletlenül se találkozzunk össze, mert ő nem tudja megtartani a kutyát. Könyörgöm az égre! Kedves néni lánya! Miért vettél/fogadtál magadhoz egy élőlényt, akinek sem az igényeivel, sem a kezelésével nem vagy tisztában? Mi több szarsz is rá?
Szegény anyád meg próbál ember módjára viselkedni, de láthatjuk, hogy ez csak szánalmas megcsúfolása a dolgoknak.
A kutya az ember társa. Nem a barátja, nem az eszköze és még csak véletlenül sem a párja. A kutya az kutya. Nem ember. Ezzel kell csak tisztában lenni, meg azzal, hogy fajták szerint változik az igény. Nem várható el egy harcosabb jellemű kutyától, hogy alárendelje magát egy gyenge kezű embernek. A gyenge kezű embertől várható el, hogy belássa, másik fajta kutya passzol hozzá.
Egy kis odafigyeléssel olyan könnyű lenne ezt élvezni és megélni.
Jó éjt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.