gyorsan fordul a kocka.

Adott x és y fiúk.

Adott a és b lányok.

A úgy dönt, hogy x jó pasi és felszedi. Mögéképzel egy világot, majd amikor eszmélget hogy ez az x nem is olyan, amilyennek elképzelte, lassan távolodik, erőtlenedik a dolog. Ja szex van, de más sem.

Ekkor y két lábbal a földön (legalábbis ennek biztos hitében) állítja, hogy ez gáz kedves x. Koccolj, amíg lehet, a bizonytalanságon kívül mást nem buksz el.

Igaza volt, x most örül, hogy így alakultak a dolgok.

De alig telik el fél év.

Y találkozik b-vel. Szerelmes lesz (állítása szerint). Erről x-et nem győzte meg, vagy ha ez a szerelem, x sosem lesz szerelmes. Na de ott sem kerek ám minden. Akadnak ügyek-bajok és bizony y azt sem tudja, hogy hol is a talaj, de tán ha tudna sem lenne biztos benne, hogy is kell rajta állni. Bizony bizony, szinte hihetetlen, hogy amikor kívül állsz és amikor belül vagy, ennyire másként jönnek le a dolgok.

Tényleg ez volna a szerelem? Mindegy, hogy jó vagy rossz, elveszted az ítélőképességedet? Teljes mértékben vakká válsz? Persze amikor jó és szép és lila köd meg a tököm, akkor nem feltétlenül baj, hogy elengeded magad, de amikor nem jó valami, akkor hová bújik az ember szeme, amivel látja a világot kívül és belül is? Van az, hogy együtt vagy valakivel, szerelmes is vagy belé, de azért tudod a helyedet a világban és a kapcsolatban és mindenhol?

Kell legyen, de ehhez kellenek a stabil sziklák, amire épülhet a váracska. Nem sok ilyet láttam ugyan, de kell lennie. Hogy mikor és kivel?

Alvás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.