Hát ez aztán az érdekes történet.
Adott egy szituáció, melyben először 2 majd 3 végül nénypólusú vita zajlik.
Ez még nem is annyira érdekes, sokkal inkább az, hogy egyszerűen 2x2 pólussal kellene számolni normális emberek között, de akadnak kevésbé normálisak is.
Érvek, ellenérvek, ahogy kell.
De van egy elbaszott tényező, aki úgy érzi, hogy a zsebében a bölcsek köve, ezért neki feltétlenül meg kell magyaráznia, hogy amit a "nem pártfogoltjai" tesznek, hibásan, rossz elmélet szerint teszik. Hahha! Elvárja az érzelemmentes vitát, de ő lehet érintve érzelmileg. Mivel egy alku hangnemét az árak felett az érzelmi befolyásoltság szabja meg, nem tudom mentegetni. Anyagilag egyáltalán nem érintett, maradnak az érzelmek.
Megértem én, ha kellemetlen a múlt, de nem én fogom kifizetni ennek az árát.
Ideje lenne, hogy az emberek a hibáikból tanulva végre belássák azt a nagyon aprócska, de annál fontosabb tényt, hogy nem ugatunk bele a másik életébe. Amennyiben igényli az illető a tanácsot, segítséget, akkor legjobb tudásunk szerint osszuk meg vele a nézőpontunkat, de ha nem, akkor kuss. Nekem, kevesebb, mint fél év elteltével, mióta kurkászok a saját fejemben, ez egyértelmű. Mások - hosszas fejtágító előélettel - nem akarják vagy nem tudják elfogadni. Szegények. Sajnálom őket...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.