Na ez is megvolt, nem M2, hanem macskafogó.

Egyik kutya másik eb (csak fémből).

Nahát ez sem volt valami kirívó esemény.

Tulipánban iszogatás, kissé be is baszás, majd lemenés.

díídzsétanfolyamponthúúúú.

Tegnap valamiért nem mondta a nagymester, biztos ő is többet ivott a kelleténél, vagy kevesebbet.

Megint érdekes volt az egész. Azt hiszem rájöttem, hogy az eddig képzelt magabiztosságom csak addig volt jelen, amíg nem szembesültem azzal, hogy kicsit elvesztettem magam alól a talajt.

És akkor a 22-es.

Könnyebb talajt találni, ha nem vagy egyedül, de - talán - fixebb talajt kerítesz, ha csak te dolgozol érte.

Azt hiszem, ebben bízom összevissza.

Vagy nem. De ezt még nem tudom.

Tényleg szétcsúsztam. Ilyet?! Én!

Sosem hittem volna, hogy ez lehet.

Azt hiszem van valami gát idebent, ami addig nem akar hagyni kibontakozni, amíg nincs meg a fix alap. Ez még jó is lehet, csak kérdés, hogy mennyi idő, amíg helyrerakom a fejem.

Mondjuk ez lehet valami kis önösztönzésre való művelet. Nem baj, jó lesz ez.

Egyszercsak.

Csakcsak.

Ja! És nem is vagyok másnapos!

Amíg hazadzsesszeltem a világ egyik végéről a másikra minusz 1000 fokban, elmúlt az aznaposság, így nem is lehetett másnaposság sem.

Valami jó is volt tegnap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.