írni már megint.
Második kör is lefutott, de úgy fest mellélőttem. Sebaj, az a dolgom, hogy vadásszak meg cserkésszek. Ez így van bennünk szerintem is és kész. Majd lelövöm, akit le kell lőjek és kész.
De vadul hangzik baze. Pedig az életben egyáltalán nem az. Csak nehogy éhen haljak! haha
És a múlt. Ehh. Nem lesz egyszerű ezt lebeszélnem a célszeméllyel.
Én nem akarok apa elrákosodott fekélye lenni senki szemében sem. Mi több, nem is vagyok az. Csak apa azt hiszi. És ettől nem tágít. Bekopogjak a fejébe, vagy ne?
Félteni nem féltem magam. Hehhe sebezhetetlen vagyok lelkileg. Pontosabban csak én tudom kinyírni magam, de ilyen nem lesz. De mi van, ha csak roszabb lesz a dolog. Akkor meg hogy számoljak el a dolgokkal? Magammal nem kell ez esetben, hiszen legjobb tudásom szerint igyekeztem eljárni, ahogy az öreg csernó mondaná, nyugodtan hajthatom álomra a fejemet.
De mi lesz a testrésszel, amin a "felesleg" vagyok?
Hosszú távon biztos nyer vele mindenki, minden szempontból és azt is tartom, hogy az őszinteségből bajod sosem lehet. Igaza volt annak, aki azt mondta, hogy a mondandóval sosincs baj, csak a hogyannal. A hogyan a kérdés most is a fejemben. Új szakadék/gödör/pocsolya, amit át kell ugrani. Nagyobbat sem lehet, mert ott a másik, de kisebbet sem, mert akkor meg beleesem.
Ejjha, kemény világ ez aszongyák. Pedig nem ism csak okosnak kell lenni!
Okos vagyok vajon?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.