Hehe, majd az, hogy írok valami szart egy blogba, majd felment mi?

Ment a faszt!

Ismételten szabályt szegtem és meg is lett a bünti.

Ugye az a vallás, hogy az őszinteségből baj nem lehet.

Ehhez képest sikerült nem őszintének lennem egy olyan helyzetben, ami jól átgondolva egyáltalán nem lett volna őszintén problémás.

El is követtem egy pár hibát, úgymint

- mások helyett döntés

- nem végig gondolás

- ittas vezetés.

Nos, hogy is volt ez?

Adott egy ismerős, aki összejött egy lánnyal.

Aztán szétmentek.

Ebben nincs semmi különleges, láttunk már ilyet, de

A szétmenés nehezen megy, hiszen nem két fél döntése.

És én persze voltam olyan hülye, hogy tisztán segítő szándékkal belefolytam, vagy hagytam magam belefolyatni.

Ez mindegy is tán, az én döntésem lehetett volna a nemet mondás is.

Persze bonyolítsuk azzal, hogy a lánnyal, aki nem volt az ismerősöm, jóba lettünk. Nem kell semmi rosszra gondolni, szimpátia. Nekem ilyen van, belefér egy nőneművel.

No lényeg, a lényeg, tegnap ott aludtam a lánynál miután buliztunk. Ő az ágyán, én meg a kanapén, ami jelen esetben egy ágyszivacs vagy mi a fasz. Ez nem bűntetendő, de az, hogy csúsztattam ezzel kapcsolatban az ismerősnek, az az. Vagyis persze nem bűntetendő, de kellemetlen. Hogy miért?

Mert a világon semmi, de semmi értelme nincs. Pontosabban lehet, de csak akkor, ha előveszem az új technikát, miszerint az okozatnak van oka, az okozatot ismerem, fejtsük meg az okát.

Kár lenne tagadni, hogy a szóban forgó lány egy szimpatikus, kedves ember, egy mondatban összefoglalva, örülök neki, hogy megismertem. Kérdés az, hogy tényleg ez-e a felállás. Úgy hiszem rajtam múlott, hogy ez és nem több van, de nekem ez elég(?).

Viszont, amikor én voltam szarban egy szakításos szitu után, úgy éreztem, hogy pont arra vagyok jó, hogy unalmas pillanatokban elő lehetett kapni, mert nincs nőm, ráérek. Ez persze már az ismerősömről szól. Őszintén állítom, hogy ez megfogalmazódott bennem már, nem a harag és az önigazolás dolgozik. A baj az, hogy azt hittem, hogy a kegyes hazugság megengedhető időnként. Lehet, hogy igen, de ahhoz, hogy ezt jól nyomd, tudatosan és tapasztaltan kell hazudnod és ragaszkodnod az el nem mondott tényekhez. Ma megtanultam, hogy ez nem az én pályám.

Mondhatnám, bocs, ez vagyok, vagyis ilyen vagyok, lehet szeretni vagy nem szeretni, de nem mondom, hiszen nem az az érdekes, hogy mások mit mondanak az igazságomról, a lényeg az, hogy nagyon is jól tudom, hogy ezt nem így kellett volna csinálni. Pontosítok. Az elejétől tudtam, hogy nem jól csinálom. Mégsem olyan hülyegyerek ez a szállító, hogy kevés szabályhoz ragaszkodik, de azokhoz mindig. Alapelv, az őszinteségből nem lehet bajod. Ezt ügyesen kihagytam a számításból, vagyis a tetteimből. Miért?

Mert azt hittem jót teszek. De kinek? Annak, aki "helyett döntöttem"? Magamnak, amiért hazudnom kell?

Tettem és kész. Azt tudom csak, hogy nem jó trükk. Sem most, sem soha...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.