Hehe, majd az, hogy írok valami szart egy blogba, majd felment mi?

Ment a faszt!

Ismételten szabályt szegtem és meg is lett a bünti.

Ugye az a vallás, hogy az őszinteségből baj nem lehet.

Ehhez képest sikerült nem őszintének lennem egy olyan helyzetben, ami jól átgondolva egyáltalán nem lett volna őszintén problémás.

El is követtem egy pár hibát, úgymint

- mások helyett döntés

- nem végig gondolás

- ittas vezetés.

Nos, hogy is volt ez?

Adott egy ismerős, aki összejött egy lánnyal.

Aztán szétmentek.

Ebben nincs semmi különleges, láttunk már ilyet, de

A szétmenés nehezen megy, hiszen nem két fél döntése.

És én persze voltam olyan hülye, hogy tisztán segítő szándékkal belefolytam, vagy hagytam magam belefolyatni.

Ez mindegy is tán, az én döntésem lehetett volna a nemet mondás is.

Persze bonyolítsuk azzal, hogy a lánnyal, aki nem volt az ismerősöm, jóba lettünk. Nem kell semmi rosszra gondolni, szimpátia. Nekem ilyen van, belefér egy nőneművel.

No lényeg, a lényeg, tegnap ott aludtam a lánynál miután buliztunk. Ő az ágyán, én meg a kanapén, ami jelen esetben egy ágyszivacs vagy mi a fasz. Ez nem bűntetendő, de az, hogy csúsztattam ezzel kapcsolatban az ismerősnek, az az. Vagyis persze nem bűntetendő, de kellemetlen. Hogy miért?

Mert a világon semmi, de semmi értelme nincs. Pontosabban lehet, de csak akkor, ha előveszem az új technikát, miszerint az okozatnak van oka, az okozatot ismerem, fejtsük meg az okát.

Kár lenne tagadni, hogy a szóban forgó lány egy szimpatikus, kedves ember, egy mondatban összefoglalva, örülök neki, hogy megismertem. Kérdés az, hogy tényleg ez-e a felállás. Úgy hiszem rajtam múlott, hogy ez és nem több van, de nekem ez elég(?).

Viszont, amikor én voltam szarban egy szakításos szitu után, úgy éreztem, hogy pont arra vagyok jó, hogy unalmas pillanatokban elő lehetett kapni, mert nincs nőm, ráérek. Ez persze már az ismerősömről szól. Őszintén állítom, hogy ez megfogalmazódott bennem már, nem a harag és az önigazolás dolgozik. A baj az, hogy azt hittem, hogy a kegyes hazugság megengedhető időnként. Lehet, hogy igen, de ahhoz, hogy ezt jól nyomd, tudatosan és tapasztaltan kell hazudnod és ragaszkodnod az el nem mondott tényekhez. Ma megtanultam, hogy ez nem az én pályám.

Mondhatnám, bocs, ez vagyok, vagyis ilyen vagyok, lehet szeretni vagy nem szeretni, de nem mondom, hiszen nem az az érdekes, hogy mások mit mondanak az igazságomról, a lényeg az, hogy nagyon is jól tudom, hogy ezt nem így kellett volna csinálni. Pontosítok. Az elejétől tudtam, hogy nem jól csinálom. Mégsem olyan hülyegyerek ez a szállító, hogy kevés szabályhoz ragaszkodik, de azokhoz mindig. Alapelv, az őszinteségből nem lehet bajod. Ezt ügyesen kihagytam a számításból, vagyis a tetteimből. Miért?

Mert azt hittem jót teszek. De kinek? Annak, aki "helyett döntöttem"? Magamnak, amiért hazudnom kell?

Tettem és kész. Azt tudom csak, hogy nem jó trükk. Sem most, sem soha...

Azt hiszem ez nem egy körös lesz, de elkezdtem gondolkodni valamin.

Azt mondják az "okosok", hogy az itteni problémák összes, vagyis egyetlen forrása nem más, mint az emberi fejekben lévő káosz.

Ezen indultam el.

Tegyük fel, ez így van. Keressünk okokat!

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt egy kommunizmus. Mit lehetett?

Dolgozni a cipőfűzőgyárban az új öt éves terv szerint. (Maradjunk a pórnépnél persze)

Mi nem lehetett? Puffogni, anyázni, elégedetlenkedni, pontosabban lehetett, de csak magadban. Miért izgalmas ez? Mert volt kire fújni. Az egy nagynagy pártra. Megvolt a sárkány, volt neki feje, amit álmodban köpködhettél kedvedre, már ha nem beszélsz álmodban.

Ehhez képest mi van most?

Úgy fest, a sárkány megvan, csak a köpködhető fejét behúzta. Vagyis nem, csak csinált még egyet/kettőt/hármat, meglátás szerint.

Okos sárkány ez, nem együgyű.

Hiszen mi is történik most?

Az emberek érzik, hogy bizony meg kellene köpködni már azt a sárkányt, hiszen még mindig nagyon büdöseket fingik, de amikor összeharákolták a kiköpni valót, elbizonytalanodnak. Mert az egyik fej - az ő fülük szerint - szépen beszél hozzájuk és bíztatja, később pedig követeli, hogy köpjön! Csak éppen azt is megmondja, hová. És persze a csula a másik fejen landol... A sárkány persze tovább bíztat, sőt követel. Gyerünk emberek, egyesüljetek, közös erővel köpjetek akkorát, hogy leszakadjon az a csúnya másik fej! És ekkor megszólal a leköpendő. "Hát mit ártottam én nektek? Még csak arra sem bíztattalak Titeket, hogy emberhez nem méltóan köpködjetek! És Ti leköptök engem?"

És a sok ember csak néz, csak néz és azt hiszi érti. "Hát hiszen minek tennék én ilyet?" (Nézd már, az előző oltári büdös sárkányfing hatása már emlékezetlenül a múlté lett) "Ez hozzám nem méltó!" És innentől a második fej szava a szentírás. Nem meglepő módon nemsokára ugyanott tart a történet ebben a táborban is. "A saját fegyverüket fordítsátok ellenük és köpjétek le őket!

Őket???

Hát nem onnan indultunk, hogy közösen köpjük le a sárkányt?

Ha a sárkány két feje disszonáns összhangot kelt és az emberek kezdik azt hinni, hogy együtt a sárkány ellen kellene lenniük, a sárkány hátat fordít (vagy bevet valami gyökér régi szarügyet, amit lehet helyette köpködni), majd a tömegnek háttal (hátha akad, aki így is árgus szemekkel figyel), lenyalogatja A fejével B-ről, majd B fejével A-ról a nyálat.

És lám ismét egy(-két) feddhetetlen fej áll szemben az összezavarodott (káosz-fejű) tömeggel. Szépen kiemel egy-egy különösen bárgyú tekintetűt és példáz! "Ezek vagytok Ti! Hát mi jogon köptök?" Majd a kazetta megfordul és - mily meglepő - ugyanez hangzik el, csak nem abból a szájból, hanem a másikból. És a másik bárgyú már üvölt is! Ilyenek miatt tart ott az ország, ahol...

No nem, nem vagyok én naív, minden országban vannak sárkányok, de egyet ne felejtsünk el!

A "jobb" helyeken a sárkány úgy fingik, hogy

• vagy megengedi a tömegnek, hogy ő is fingjon
• vagy nem a tömeg arcába ereget.

Nálunk nincs kit utálni, vagyis van, de hogy?!

Régen mi volt?

"Majd én megmondom, mit csinálsz!"

Most mi van?

"Nem mondom meg, mit csinálj, hiszen demokrácia van." De hogy mit tudsz csinálni, vagyis mire van lehetőséged, na az már megvan "mondva". Magukra húzták a vizes lepedőt, de valahogy úgy tették ezt, hogy ők szárazak maradjanak. Sikerült!

Csak gratulálni tudok ehhez, habár 50 év tapasztalattal, ráadásul helyi tapasztalattal, lássuk be nem volt ez olyan nehéz!

Nincs azzal baj - vagyis van, de minden nem lehet - hogy a sárkány fingós, olyan és kész. Valószínüleg mindenki fingana, ha egyszer sárkány lenne. A baj azzal van, hogy a magyar sárkány képes arra, hogy az egy fejét kettőnek láttassa és a szembenállókkal elhitesse, hogy nem a sárkány maga, csak a másik fej a bűnös.

Kedves hölgyeim és uraim!

Ha már egyszer előkerül az a kard, ne a fej körül kalimpáljunk vele, ahelyett nő másik. A szívet kell kivágni, egyszer s mindenkorra.

gyorsan fordul a kocka.

Adott x és y fiúk.

Adott a és b lányok.

A úgy dönt, hogy x jó pasi és felszedi. Mögéképzel egy világot, majd amikor eszmélget hogy ez az x nem is olyan, amilyennek elképzelte, lassan távolodik, erőtlenedik a dolog. Ja szex van, de más sem.

Ekkor y két lábbal a földön (legalábbis ennek biztos hitében) állítja, hogy ez gáz kedves x. Koccolj, amíg lehet, a bizonytalanságon kívül mást nem buksz el.

Igaza volt, x most örül, hogy így alakultak a dolgok.

De alig telik el fél év.

Y találkozik b-vel. Szerelmes lesz (állítása szerint). Erről x-et nem győzte meg, vagy ha ez a szerelem, x sosem lesz szerelmes. Na de ott sem kerek ám minden. Akadnak ügyek-bajok és bizony y azt sem tudja, hogy hol is a talaj, de tán ha tudna sem lenne biztos benne, hogy is kell rajta állni. Bizony bizony, szinte hihetetlen, hogy amikor kívül állsz és amikor belül vagy, ennyire másként jönnek le a dolgok.

Tényleg ez volna a szerelem? Mindegy, hogy jó vagy rossz, elveszted az ítélőképességedet? Teljes mértékben vakká válsz? Persze amikor jó és szép és lila köd meg a tököm, akkor nem feltétlenül baj, hogy elengeded magad, de amikor nem jó valami, akkor hová bújik az ember szeme, amivel látja a világot kívül és belül is? Van az, hogy együtt vagy valakivel, szerelmes is vagy belé, de azért tudod a helyedet a világban és a kapcsolatban és mindenhol?

Kell legyen, de ehhez kellenek a stabil sziklák, amire épülhet a váracska. Nem sok ilyet láttam ugyan, de kell lennie. Hogy mikor és kivel?

Alvás.

Hát ez aztán az érdekes történet.

Adott egy szituáció, melyben először 2 majd 3 végül nénypólusú vita zajlik.

Ez még nem is annyira érdekes, sokkal inkább az, hogy egyszerűen 2x2 pólussal kellene számolni normális emberek között, de akadnak kevésbé normálisak is.

Érvek, ellenérvek, ahogy kell.

De van egy elbaszott tényező, aki úgy érzi, hogy a zsebében a bölcsek köve, ezért neki feltétlenül meg kell magyaráznia, hogy amit a "nem pártfogoltjai" tesznek, hibásan, rossz elmélet szerint teszik. Hahha! Elvárja az érzelemmentes vitát, de ő lehet érintve érzelmileg. Mivel egy alku hangnemét az árak felett az érzelmi befolyásoltság szabja meg, nem tudom mentegetni. Anyagilag egyáltalán nem érintett, maradnak az érzelmek.

Megértem én, ha kellemetlen a múlt, de nem én fogom kifizetni ennek az árát.

Ideje lenne, hogy az emberek a hibáikból tanulva végre belássák azt a nagyon aprócska, de annál fontosabb tényt, hogy nem ugatunk bele a másik életébe. Amennyiben igényli az illető a tanácsot, segítséget, akkor legjobb tudásunk szerint osszuk meg vele a nézőpontunkat, de ha nem, akkor kuss. Nekem, kevesebb, mint fél év elteltével, mióta kurkászok a saját fejemben, ez egyértelmű. Mások - hosszas fejtágító előélettel - nem akarják vagy nem tudják elfogadni. Szegények. Sajnálom őket...

már megint...

Sosem tudom, hogy hol nem kellene lennem.

Egyet tudok csak, nem őrködve a telefon felett, hogy hátha talán megszólal...

Drágáim! Idesanyátok nem tanított meg titeket arra, hogy ha valaki kérdez tőletek valamit, arra válaszolni szokás?

Apucikátok nem vágott kétszer hókon, amikor válasz nélkül hagytátok?

Mi a picsa van már bazdmeg?

Komolyan fogom a fejem!

De lassan lassan lemondok rólatok...

nem akarom észrevenni, hogy pontosan hol is a helyem.

Vagy inkább azt mondanám, hogy nem akarom észrevenni, hol nincs.

Itt állok és tapicskolok egyhelyben és talán elhitetem magammal, hogy ő az, aki kellene.

De most már nem akarom tovább átbaszni magam, mert azt csináltam sokáig és nem lett jó vége.

Vagyis nem lett vége, sőt megvilágosított sok dologban, de ideje lenni tanulni ezekből.

Mindig azt tartottam, hogy okos ember a saját és a más kárán is tanul, de nagyon úgy néz ki, hogy én nem vagyok okos.

Tudom, mit kellene tennem, de arra már képtelen vagyok, hogy meg is tegyem. Ezt már nem foghatom arra, hogy egyedül. Ez nem arról szól. Ha arról szólna, akkor pikkpakk ismét hagynám kihűlni a vizet, amiben ügyörögnénk valakivel és eljönne ugyanaz a pont. Meg kellene most már emberelnem magam és úgy tenni, ahogy elvárom. Legalábbis ésszerű lenne mondjuk egy kis rendszert dobni az életembe, hátha segít. Fizikálisan is össze kéne vakarni magam, mert most egy botrány, ami vagyok. Kurva cigi, meg kurva éjszakázás. Minek csinálom ezt?

Büntetem magam vagy mi? Simán lehet, hogy az elvárásaimnak nem megfelelő szaralakot nem hagyom élni. De akkor változok, vagy belegebedek? Na ez itt a nagy büdös kérdés.

Náhanáha azt gondolom, hogy valaki nagyon rosszul írja a forgatókönyvemet. Hosszú és vontatott és rögös út vezet a mihez is?

sehová.

Mindig van valami, amin el tudok agyalgatni és túl tudom gondolni. Ügyes vagyok!

Nos lássuk csak.

Ma nagyon kellemes 3 órát töltöttünk kint a szigeten. Közben szarrá fagytam, de mivel itthon várt a fűtött szoba, nem csináltam ebből problémát.

Nos a felvetés az, hogy rohanj bele egy kapcsolatba és tapasztald ki, majd folytasd vagy ne, avagy ismergesd meg a leányzót, lassan, tán komótosan is és amikor úgy érzed, ez igen, akkor próbálj kapcsolatot "csinálni".

Valamiért az utóbbi híve vagyok. Azt hiszem azért, mert nem sietek.

Van nekem nagyon kedves ismerősöm, akivel akárhányszor találkozunk, mindig kellemes italozás és csocsó, néha lepusztulás lesz a vége.

Nem baj, nekünk ilyen a kapcsolatunk. Nem hinném, hogy ő vagy akár én ennyit tudnánk felmutatni a világnak, de a kettőnk párhuzama erre és csak erre jó. Hol a hiba? Én nem várok el tőle többet ennél (kicsit önvédelem), ahogy ő sem vár el többet tőlem. Teljesen jól működik. Nos akkor minek siessek bele bármibe is? Azt tudom, hogy mit várok. Az sok és hosszú ideig tart. Élethosszig. Két találkozás után miért várjak ilyet bárkitől is?

Megyegetünk előre és ismergetjük meg egymást. A leszűrt információkból körvonalazódik a másik értéke. Értéke az én szememben és nem a világban. Ez fontos.

Szóval nekem eddig már így is sokat adott és én is szeretnék sokat (mindent) adni, de csak annak, akinek kell ez és - igen - ő is ad ennyit. Hogy miért? Mert akkor jó.

Eddig részemről nincs semmiféle olyan tényező, ami miatt rosszat kellene feltételeznem, de attól, hogy már láttam belülről autót, még nem tudom azt vezetni.

Idő még szerencsére van, habár valószínüleg ha nem lenne sem látnám értelmét a mindegy mire, csak gyúrhassak rá hozzáállásnak. Ezt nem jelentem ki, csak feltételezem. Ez is fontos. Nem vagyok én gép bazz.

Jön majd, aminek jönnie kell, én állok elébe. Most az van, hogy szimpi, örülök neki és foglalkoztat és hiszem, hogy ez így van jól. Simán meg is tudom nyugtatni magam, hogy ha azzal, hogy most magamat adom és lassú és megfontolt vagyok, az nem elég tökös, akkor bedobhatnám a Zorrót, de mivel nem tudom és nem is akarom életem végéig, sőt még csak egy hónapig sem átverni sem magamat, sem másokat, nem teszem. Ha emiatt töketlen vagyok, ám legyen. Az ő szemében töketlen leszek, ahogy a fenti ismerősöm az én szememben ivócimbi. Nem érzem ezt bajnak. Miért lenne az?

No mik vannak!

Kimegyek a kutyákkal sétálni a Hajógyári szigetre, mert tavaly egész évben ott voltunk. És találkozom egy kutyaőrülttel. Persze a szó jó értelmében, de engedtessék meg nekem, hogy ne vegyem alapvetésnek azt, hogy mindenkinek kutya kötelessége tisztában lenni a kutyák minden rezdülésével. Nehéz dolog ez, az tény.

Sok elcseszett idióta létezik, aki pisztoly helyett vesz kutyát Doberman, Rottweiler, Pit és Staff terrier.

Egen, ezek az emberek segghülyék a kutyájukhoz és az élethez is.

De ők vennének pisztolyt is, ha lehetne, pontosabban csak azt vennék, ha engednék. Szerintem.

A kutya társas lény, akit szeretni kell, de azért jó, ha tisztában van azzal, hogy hol a helye.

Aki kutyatartó szeretne lenni, tervezzen, mérlegeljen és csak ezután döntsön. Ne akarjon olyan vagy amolyan kutyát, csak azért, mert a Józsinak is olyan van.

Ezzel semmi mást nem ér el, csak azt, hogy aki (csak) pénzt lát a kutyázásban, az áttér az adott divatos fajtára és beindítja a gyártósort.

Hogy ez miért is rossz?

Rossz idegrendszerű "túltenyésztett", belterjes felhozatalból válogatnak azok, akiknek egyszerűen nem passzol a kezükbe az adott fajta. Ezek után jön a meglepi, hogy támad/harap néha idegenre, néha a saját gazdájára.

Nem minden kutya egyforma, sőt egyik sem ugyanolyan, mint a másik. Köztük is vannak bátrabbak, gyávábbak, erősebbek, gyengébbek stbstb.

Azt hiszem a böcsületes tenyésztő feladata az, hogy eltérítsen a vásárlási szándékától egy alkalmatlan gazdijelöltet.

Én részemről - azt hiszem - keményebb kézzel fogtam az elején a kutyáimat, mint talán kellett volna, de szerintem meg is lett az eredménye.

Emberre és állatra támadás - nem vészhelyzetben - kizárva. Erre mérget is mernék venni.

De mit mondjak arra a nénikére, aki sétáltatja a kutyáját, pontosabban a lánya kutyáját, az erdőben és már messziról kiabál nekem, hogy véletlenül se találkozzunk össze, mert ő nem tudja megtartani a kutyát. Könyörgöm az égre! Kedves néni lánya! Miért vettél/fogadtál magadhoz egy élőlényt, akinek sem az igényeivel, sem a kezelésével nem vagy tisztában? Mi több szarsz is rá?

Szegény anyád meg próbál ember módjára viselkedni, de láthatjuk, hogy ez csak szánalmas megcsúfolása a dolgoknak.

A kutya az ember társa. Nem a barátja, nem az eszköze és még csak véletlenül sem a párja. A kutya az kutya. Nem ember. Ezzel kell csak tisztában lenni, meg azzal, hogy fajták szerint változik az igény. Nem várható el egy harcosabb jellemű kutyától, hogy alárendelje magát egy gyenge kezű embernek. A gyenge kezű embertől várható el, hogy belássa, másik fajta kutya passzol hozzá.

Egy kis odafigyeléssel olyan könnyű lenne ezt élvezni és megélni.

Jó éjt!

írni már megint.

Második kör is lefutott, de úgy fest mellélőttem. Sebaj, az a dolgom, hogy vadásszak meg cserkésszek. Ez így van bennünk szerintem is és kész. Majd lelövöm, akit le kell lőjek és kész.

De vadul hangzik baze. Pedig az életben egyáltalán nem az. Csak nehogy éhen haljak! haha

És a múlt. Ehh. Nem lesz egyszerű ezt lebeszélnem a célszeméllyel.

Én nem akarok apa elrákosodott fekélye lenni senki szemében sem. Mi több, nem is vagyok az. Csak apa azt hiszi. És ettől nem tágít. Bekopogjak a fejébe, vagy ne?

Félteni nem féltem magam. Hehhe sebezhetetlen vagyok lelkileg. Pontosabban csak én tudom kinyírni magam, de ilyen nem lesz. De mi van, ha csak roszabb lesz a dolog. Akkor meg hogy számoljak el a dolgokkal? Magammal nem kell ez esetben, hiszen legjobb tudásom szerint igyekeztem eljárni, ahogy az öreg csernó mondaná, nyugodtan hajthatom álomra a fejemet.

De mi lesz a testrésszel, amin a "felesleg" vagyok?

Hosszú távon biztos nyer vele mindenki, minden szempontból és azt is tartom, hogy az őszinteségből bajod sosem lehet. Igaza volt annak, aki azt mondta, hogy a mondandóval sosincs baj, csak a hogyannal. A hogyan a kérdés most is a fejemben. Új szakadék/gödör/pocsolya, amit át kell ugrani. Nagyobbat sem lehet, mert ott a másik, de kisebbet sem, mert akkor meg beleesem.

Ejjha, kemény világ ez aszongyák. Pedig nem ism csak okosnak kell lenni!

Okos vagyok vajon?

És igen!

Ez a nap is eljött! Ma eldőlt a sorsom (meg a kisbuszé is).

Megkaptam az előzetes költségszámítást és belevágok!

Nem lesz olcsó mulatság, de olyan pöpec kisautó lesz belőle, ha egyszer a végére érek!

Nagyjából ez minden, ami most leköt.

Najó, nem teljesen.

A nem akar kimenni a fejemből.

Azt hiszem itt az ideje, hogy lassan a tettek mezejére lépjek ismét és megtegyem, amit meg kell, ha más nem azért, hogy utólag ne fikázhassam magam, hogy meg sem próbáltam!

Csapó kettő éééés

FELVÉTEL!

Végre lesz itt zsinóros internet! Hurrá!

És végre emészthető hétvégi banzájban voltam! Hurrá!

Csak azt nem értem most sem, hogy mi is tartott vissza. Ezek szerint

Baze a kutyáim nem hagynak írni!

Szóval.

Valami még nem oké itten. Vagy az elvárásokkal nem vagyok tisztában, vagy magammal és blokkmájszelf. Vagy ilyesmi.

Nem is tudom. Azt hiszem lett volna lehetőségem egy kicsit haverkodni (ahogy Debi mondaná), de valamiért nem éltem vele.

Mi a tök van? Nincs mire igazán várni, ami miatt minden más háttérbe kell szoruljon. De akkor mi van?

Féltem a kis szabadságomat? :D Háhhá.

Tisztázzuk! Csak rajtam múlik, hogy megmarad-e, vagy bebukom. Talán az a baj, hogy félek, hogy bebuknám, akármi van?

Hmm.

Lehetőségként felírjuk. Nade!

Hol marad az önbizalom?

Basszus! Hülye A!

De tényleg!

Azt hiszem ott tiszta lett volna minden.

Hmmm.

Na mindegy! Nem írok megint, mert már sok idő eltelt. Ja! Senki ne teszteljen azzal, hogy írok-e megint (mert ha nem, akkor nekem nem is fontos). Baszki!

Se ígérni, se írni nem szoktam, ha nem tartom fontosnak.

Ilyen vagyok baz.

Majd változok, ha úgy érzem, hogy kell!

Most nem kell! Annál nagyobb a nyugalmam itten az erdőszélen.

Téényleg! Holnap csinálok képet a téli szembeszomszédról és jól felrakom ide, hogy később, amikor röhögök a saját nyomoromon (kínomban vagy örömöben, kiderül), legyen gyönyörködnivaló a szép havas erdőről.

Most meg jól felmegyek és olvasom tovább a LLL könyvet, ami kellően gagyi ahhoz, hogy 10-15 oldal olvasása után bealudjak rajta! Ilyen még szinte sosem volt velem! Amikor elkezdtem az ágyban olvasni, mindig addig tartott, amíg rá nem néztem az órára, hogy "óbazz, már ennyi az idő?!", erre most. Biztos öregszem!

A "szemtelenül fiatalok" is megmurdálnak egyszer! De előtte jól megöregszenek! Vagy nem!

Majd kiderül.

mit írnom ma.

Vagyis volt, de azt nem ide írtam. Hehe, ismerkedem az ismeretlennel.

Mintha lehetne nem ismeretlennel is ismerkedni.

Okos...

Mé' nem alszom má'?

lesz, ami lesz.

Nem hiszek benne, de nem is akarom elkönyvelni, sőt nem is akarok könyvelni.

Milyen jó, hogy nem is kell.

Mi lesz itt?

Ha jó lesz, akkor éljen, ha nem, akkor majd számolhatok el azzal a fél órával az életemből.

pics.

... az Internet, hallottam minap a felvetést.

Érdekes elmélet, valóban vannak rossz hatásai, de szerintem ez a kijelentés, így, nem állja meg a helyét.

Rossz az autó is, a konyhakés, a láncfűrész és még millió egy dolog.

Hányan sebesültek/haltak meg autóbalesetben, konyhakés által, stbstb.

Kicsit vitatkoztam is a felvetéssel, ami aztán ilyesmivé finomult:

"Az Internet a nyakunkba szakadt, a használati útmutatója nem".

Na ez stimmel.

Más kérdés az, hogy szerintem nem mindenhez jár a használati útmutató.

Sírunk, sírunk, hogy ez sem jó, az sem jó, de tenni/gondolkodni, az már nem megy.

Tök jó, hogy összehoz embereket, értelmes vélemények ütköztetése is előfordul, meggyőzés vagy meg nem győzés, de a lényeg, hogy sok ember véleményével tisztába jöhetsz, ha használod a "netet".

A teljes és kerek véleményem az egészről:

Nem rossz az Internet csak azért, mert sokan arra használják, hogy így bizonyítsák - ami előben sajna nem megy - mennyire jó fejek. A fészbúk meg az ájviv nem arra való, hogy létrehozzak magam helyett egy virtuális profájlt, aztán mindenki lássa, hogy ez aztán a belevaló gyerek.

Szerintem.

Én sokszor nagyon örültem egy-egy régen nem látott arc felbukkanásának. Könnyen és gyorsan fel tudom venni az annó elejtett fonalat szinte bárkivel.

Az, hogy az emberek miért itt akarják megmutatni "magukat", máig sem tiszta, de sejtésem szerint az elvárásoknak való megfelelés lehet az oka.

Mert ez a trendi. Hogy mi benne az, azt nem tudom, tán, hogy sokan egyszerűbbnek érzik itt megnyilvánulni "viccesen" annál, hogy mindezt ismeretlenek előtt élőben, szóban megtegyék.

Konzekvenciák születnek egy-egy adatlap elolvasása után, ami nagynagy baj. Megintcsak szerintem.

Valami kommunikációs elkorcsosulási folyamat tökéletes tereként funkcionálnak ezek az oldalak, csúnyán eltérve eredeti küldetésüktől.

Ez a csökönyösödés egyre több helyen, egyre súlyosabban bír megjelenni:

"Ari vok, ha nem adsz ajit, öngyi leszek."

Mi a retkes, telibevert, lila péniszről beszélsz???

Okéoké! Az esemes 160 karakter, be kell osztani, de a net, ahol annyit írsz, amennyit nem szégyellsz, miben korlátoz? Persze, semmi közöm hozzá, talán ez a jövő útja, de kicsit tartok ettől a jövőtől.

Azt hiszem a "bedőlés", hogy nekem is jófej adatlapom legyen, kicsit olyan jellegű, mint a mai ismerkedés-szerűség.

Persze, a lányok oda meg vissza vannak a szép szavaktól, a kerek mondatoktól (persze nem mindenki, de azért a lélek mélyén hiányzik az, csak nem ugyanolyan szintű az elvárás).

Ehhez képest ugye kénytelenek beérni a paraszt, nagypofájúval, aki "mekkora király", csak a szókincse szegényes.

De nézzük a másik oldalt.

Mindenki ilyen gyökér lenne, ha nem lenne rá megfelelő válasz a másik nemtől?

Nekem az nem magyarázat és nem is kifogás, hogy ha az ilyeneket elhajtom, akkor nem lesz senki. Nem a faszt nem.

Ha rá vagyunk kényszerítve - bármire - hihetetlen alkalmazkodó-készséget lehet felfedezni odabent.

Persze a fiúk/lányok minek erőlködjenek, ha az "erre is jön a nő"/"ennél szebbet ma úgysem hallhatok" hozzáállással megvan, amit akarnak.

Noshát a lelkes, önjelölt jófejek meg minek erőlködjenek előszóban elhangzó poénokkal, amikor az adatlap adja magát a beszélt nyelvek, kor, családi állapot lehetőségekkel?

Nem, egyáltalán nem rossz az Internet és még csak különösebb használati utasítás sem kell hozzá.

Talán csak annyi, hogy használd és ne ott élj.

Jól mondják sokan, akik alacsonynak tartják a kerítést isten állatkertje körül.

Van egy-két blog, amit olvasgatok.

Hát a kommentek.

Gyönyörű.

Az élhetőbb környezet élharcosai szerint mindenkinek meg kellene döglenie balesetben/rákban vagy bármiben, mert tőlük olyan élhetetlen ez a szerencsétlen ország.

Tényleg ennyire birkák tudunk lenni?

Nem emlékszem, hogy hol és mikor plántálták belénk, hogy csak akkor lehetsz elégedett, ha van min elégedetlenkedni, de legalábbis hőbörögni, de meg kellett lennie, hiszen mást sem látok, hallok.

Keresek valami tv archívumot majd és megpróbálom megtalálni, hogy melyik sorozat/reklám/politikai kampány vagy mi volt az ok.

Vagy nincs külső ok?

Egyszerűen alacsony a kerítés? Ennyire?

Remélem csak arról van szó, hogy azok, akik nem fröcsögnek nap mint nap, egyszerűen nem olvassák azokat a hozzászólásokat, amikől beszélek, hanem egyszerűen örülnek maguknak, egymásnak, bárminek.

Alvás.

Na ez is megvolt, nem M2, hanem macskafogó.

Egyik kutya másik eb (csak fémből).

Nahát ez sem volt valami kirívó esemény.

Tulipánban iszogatás, kissé be is baszás, majd lemenés.

díídzsétanfolyamponthúúúú.

Tegnap valamiért nem mondta a nagymester, biztos ő is többet ivott a kelleténél, vagy kevesebbet.

Megint érdekes volt az egész. Azt hiszem rájöttem, hogy az eddig képzelt magabiztosságom csak addig volt jelen, amíg nem szembesültem azzal, hogy kicsit elvesztettem magam alól a talajt.

És akkor a 22-es.

Könnyebb talajt találni, ha nem vagy egyedül, de - talán - fixebb talajt kerítesz, ha csak te dolgozol érte.

Azt hiszem, ebben bízom összevissza.

Vagy nem. De ezt még nem tudom.

Tényleg szétcsúsztam. Ilyet?! Én!

Sosem hittem volna, hogy ez lehet.

Azt hiszem van valami gát idebent, ami addig nem akar hagyni kibontakozni, amíg nincs meg a fix alap. Ez még jó is lehet, csak kérdés, hogy mennyi idő, amíg helyrerakom a fejem.

Mondjuk ez lehet valami kis önösztönzésre való művelet. Nem baj, jó lesz ez.

Egyszercsak.

Csakcsak.

Ja! És nem is vagyok másnapos!

Amíg hazadzsesszeltem a világ egyik végéről a másikra minusz 1000 fokban, elmúlt az aznaposság, így nem is lehetett másnaposság sem.

Valami jó is volt tegnap.

Na ezen is túl vagyunk!

Megjártam a vidéki házat, ahol pihen Töfike, a kisbusz.

Visszaestem egy kicsit a régi idők emlékébe, amik tán nem is annyira régiek, mint hittem. Ott voltam a ház kertjében, amire két éve még azt hittem, hogy abban fogok majd jól megöregedni.

De jó ez így.

Tényleg!

Sok dolog kihalt belőlem, de még több költözött ide.

Most nézem, milyen címet adtam ennek a posztnak.

Kicsit tényleg az vagyok. Siratom (na siratni azért nem, mert kibaszott vidám csávó vagyok (jaaa, persze)) azt, ami sose lehetett volna igazán jó.

Félre a hisztit!

Sokkal inkább lesz kisbuszom!

Eldöntöttem, megszültem, pontosabban legyünk őszinték, a körülmények megszülték helyettem a döntést. Nem is, segítettek eldönteni mi legyen.

(MIVAAAAN?)

Nem baj, én értem most, tán később is érteni fogom, mit zagyváltam már megint. És akárhogy is vesszük, sok pénz belemegy ebbe a ribinyába, de talán ki is szolgálja majd ezt az időt és szerez egy-két kellemes percet.

Spenótbébi.

Kitaláltam már, hogy fog egyszer kinézni a belseje is. Nagyon süti lesz, csak győzzem bütykölni.

És akkor, hogy az elmaradhatatlan ne maradjon el: Három a magyar, az ír és a német igazság is.

Nemzetiségi kutyáim ismételten legyőzték a szemetes zacsit és széthordták az egész tartalmát (igenigen a redvás cigicsikket és a nedves teafiltert is) a teraszon. Ja a teraszon, mert azt hittem, hogy a tetves kertben lesz izgalmasabb elfoglaltság, mint szemeteszacskót terrorizálni.

És megint össze-vissza.
Semmi rendszer.
Ezbazz.
Úgyhogy ma jól elmegyek a szar M2-be és adok egy esélyt arra, hogy ne legyen szar.
Igyekezni fogok, hogy rajtam ne múljon.
Hohhó.
Mivel melódramatikus pöcsség van rajtam, írok egy kicsit ki magamból A-ról is.
Azt hittem szimpi, nem, tényleg szimpi.
Tényleg az, megdobogtatta egy kicsit a szívemet azzal, hogy van.
De aztán már megint az volt, hogy majd választ valakit a "gyengébb" (háhááhá) nem és az lesz.
Hogy a faszi majd megmutatja, hogy neki ez vagy az kell?
Nanemááá.
"Mer' az életem nője, az pont olyan, mint Te!"
Szeretem ezt a szar pankzenét.
Nem is pank, de tuttátuttutá és az kell.
Tényleg.
Csak ne lenne mindig ez a fos vigvemszám is a sorban, amit hallgatok.
Inkább át is ugrom, hiszen megtehetem! Jó nekem.
Jó nekem?
Azt mondták jól gondolkodom a dolgokról (azt írtam először, hogy bölcs vagyok, de ez jobban fest, szerényebb, jobban megfelel a konvencióknak).
Lehet, hogy így van, de kezdem érezni, hogy kicsit túlgondolok lassan mindent.
Régebben egyszerűbb volt. Most sem nehéz, csak nem ismerem ezt.
Ha majd tudom, hol járok, mit járok, magabiztos leszek. Biztos leszek magabiztos.
Vagy nem, de akkor is.
Na jó, kiírom ezt is.
Aszongyák az okosok, hogy könnyebb úgy.
Ha nem, nehezebb nem lesz.
Hiányzik az a valaki. Bár tudnám, személy szerint ki az.
De alávetem magam az úthengernek.
Megmagyarázom magamnak, hogy ez csak a leendő jó miatt ilyen hosszú és nehéz.
Mert ha itt lesz, vagy ott lesz és én is itt leszek vagy ott leszek, akkor majd sokkal jobban meg lesz becsülve és az jó lesz.
Neki is, nekem is. És már megint az elcseszett kérdések.
Akit nem becsülsz meg úgy, ahogy "kijárna neki", akkor kijárna neki, vagy basszameg?
Nahh. Majd jöjjek vissza később ide és válaszoljak magamnak, ha tudni fogom.
Addig meg keressem azt a mocskos választ.
Csak azért, hogy jöhessen a következő tetű kérdés.
Tulajdonképpen pont ez a bajom. Valamiért agyalok ezen és amikor abbahagyom, akkor megint agyalok rajta, vagy hangos zene mellett iszom a sokadik sört vagy jégert.
Nana! Nem alkoholba fojtom a bánatom! Azt azért nem! Csak akkor lelazul a szíj és nem pörög.
Hát már nem megint túlgondoltam? Basszameg! Ez az!
Elvesztettem magam, pontosabban a mérce és az értékrend mozog én meg vergődök utána és akarom/várom, hogy megálljon.
Nem!
Próbálom megállítani, de csak annyira erőszakosan, hogy ha érzem, hogy nem okés, akkor pöccintek még egyet rajta.
És agyalok, kattogok, fukk.
Vagy örüljek, hogy egyszer tuti megáll és akkor majd jó lesz?
De ha elkezdek örülni, akkor megáll, pontosabban nem érdekel, hogy hová megy és már meg is állt.
Erről beszélt A (nem az, másik) amikor azt mondta, hogy fájdalmas is lesz az eleje a dolgoknak?
Talán igen. De akkor szentül meg voltam győződve, hogy kiássuk a rászáradt kula alatti még szárazabb fosréteget és majd az lesz a szar. (hehhe, az tényleg szar).
De nincs ilyenről szó. Ami van, azt tudom, tudtam mindig is. Élek vele, meg takarítom, amikor olyanom van. És még csak nem is tudok róla.
Nincs itt hiba, de valami nem oké.
Türelem, szól a bölcs én meg szívem szerint pofán vágnám.
De persze nem, mert igaza van.
Igaza kell legyen.
Mert ha nem Akkor pofánvágom.

Na asszem itt a kuss ideje.

Háhhá!

Szinte alig vártam, hogy megint beleugassak valami ökörséget Az Nagy Büdös Világháló mélyire!

Már mehet is!

Hazajutottam! Huhh! Ez a biznisz! Én segítek laptop-ot választani, Te meg hazafuvarozol!

Így megy ez, ezért van ez a csipetcsapat! Pont eszembe jutott, hogy el lehetne filozofálni azon, hogy mennyire nagy és jó dolog hazajutni, hazaérni, de tutter 584304054-en megtették már. Csak most nincs kedvem elolvasni az összeset, hogy azok kielégítik e verikényes ízlésemet, vagy mán megint meg kell mondani a tutit.

Egyébként meg leszarom. Itthon vagyok és kész.

De hogy legyen tutijó is! Lesz kisbuszom! Elhatároztam, hogy szegény Miss Dél-Korea Lanos már nem ér meg annyi pénzt, amiből helyre tudják rakni, így marad Miss Töfi. A legszebb kor, 20 éves, zöld a kasztnija és kisbusz! Hát nem édes?

Meglesz a fíling! Traktorhang lesz, de az a normális! És az enyém! Csak az enyém! Jó lesz!

Egyébként az édesdrágatündériagyonveremakisgenyót kutyáim ma megint azzal fogadtak, hogy szanaszéjjel kapták a szemetezacskót, amiben a félig nedves teafiltertől kezdve a redvás cigicsikkekig minden volt! De csak volt, mert amikor beléptem, nem sok akadt a szemetes zacsiban, a nagy része a laminálton és a konyhakövön...

És még csak nem is akkurátusan kiteregetve, hanem szanaszéjjel! Ilyet!

Persze, mire odáig jutottam volna, hogy namostaztánagyonverlekpartvisnyéllelmegedénylecsurgatóval meg akármivel, ami kemény és mozdítható, nem volt energiám, meg lelkem nevelni.

Hát csak egy kutya! Mit akarok én itten vasfegyelmet?!

De legalább elhatároztam, hogy jövő szerdán, amikor dudál a ház előtt a kukásautó, nem fogok morgolódva puffogni, hogy fasztdudálszazerdőszélénmajom, hanem kapom magam és kirakom a kukát az utcára, merakkorelviszik!

Most meg inkább megint abbahagyom ezt, mert átvillant az agyamon, hogy ha ez sokáig írva leszen, akkor vicces lesz összerakni pár év múlva, hogy mik történtek, amikor szegény hemu lusta segge alól kidőlt az autója és - atyaég - békávéznia kellett hetekig. Szegény magam! Mi lesz most?

Mondjuk alvás! Az fix!

Tekintve, hogy 2 perce született az első poszt, könnyű dolgom volt.

Már csak az a kérdés, hogy nekem mi közöm van szofieliszbektorhoz, hacsak nem vagyok belé szerelmes!

De lehet, hogy vagyok! Széparanyosokosvannekijóhangja, csak messze van ide.

Basszus, nem rágyújtottam idebent?ű

pics

Most mégis dühös vagyok! Magamra! Ajjaj, akkor sohasenki vagyok?

Húha!

Megyek alunni!

Nahát ez nagyon menő!

Valami elveszett pillanatomban legyártottam (bár emlékeznék rá) a faszkivan nevű blogot.

De minek is?

Sebaj, már letudva.

Most az a kérdés, vagyok-e annyira exhibicion, hogy csináljak másikat. Vagyis ez is eldőlt, mert csináltam, itt van.

A kérdés inkább az vóna, hogy mikor felejtem el, hogy ez van és mikor csodálkozom rá, hogy dejóóó hemunek van blogja.

Havonta (félévente) egyszer jól esik.

Most az jön, hogy le kell írnom mi történt velem ma.

Legyen.

Elindultam a kies, havas, hegyi tájról, mert én megmutatom, hogy mennyire segítőkész vagyok és én mindenkit elvontatok mindenhová.

Mert van ám vonóhorog az ótomon! Bizony! Jó nekem.

De nem jó annyira mégsem, mert mikor a kis tetű dévú beköpte a gyertyát, én meg letörölgettem, ahogy jó gazdihoz illik és visszaraktam a szarrá fagyott kezeimmel, addigaaddig csavartam, amíg bele nem törtem a hengerbe.

Hurrá! Van traktorom! A hangja már egészen élethű, de a sebessége meg sem közelíti az igazi menő pirosak szintjét.

Ehh! Kit érdekel ez?

Sokkal viccesebb, hogy nemhogy nem vontattam, hanem engem is kell majd holnap.

Mi lenne, ha egymás után kötnénk az összes szereplőt és tömött sorokban mennénk a szerelőig? Autó-kötél-traktor-kötél-autó.

Csak vigyázni kell, hogy jó legyen a színösszeállítás!

Nem venném a lelkemre, ha bárkinek is törést okoznénk egy rosszul megválasztott vontatókötél színnel! Tényleg! Annyira jólélek vagyok, hogy még erre is figyelek!

És megállok a zebra előtt, és indexelek is, és nincs bennem egy szemernyi harag sem sose, senki iránt!

Na ezt űberelje, aki csak akarja!

Ja és nem is dohányzom már bent a házban!

Kimegyek fagyni!

Bizony!

Na most jól abbahagyom ezt a katyvaszt és megnézzük, legközelebb mikor jut eszembe, hogy nekem van ám saját blogom!

Hurrá!